Tanítóink voltak - Gönczi bácsi

Gönczi Jánost hosszú élete alatt többször "megjubilálták". Amikor már 30 éve tanított, a marosvásárhelyi református leányiskola 1905/1906-os értesítőjében kollégája Dabóczi György 5 oldalon keresztül méltatta, s többek között ilyesmiket írt róla: 

Utoljára 100 évvel ezelőtt, 1925. június 25-én emlékeztek meg munkásságáról. Ekkor a marosvásárhelyi Ellenzék címlapján másfél hónap alatt nem kevesebb, mint hétszer jelent meg hirdetés, értesítés, beszámoló a közelgő vagy a már lezajlott ünnepséggel kapcsolatban. De a Tükör és a Székely Napló is többször foglalkozott az eseménnyel. 

A református leányiskola (a kép jobb szélén) majdnem szemben volt a katolikus leányiskolával, vagyis a Zárdával

Gönczi János 50 éven keresztül dolgozott mint tanító, ez akkoriban igazi mirákulumnak számított, de még mai is az lenne. Főleg a Szentgyörgy utcai református leányiskolában oktatott, nagyjából 49 évet. Általában két éven keresztül tanította ugyanazt az osztályt: elsőben és másodikban. Ezekbe az osztályokba az első világháború előtt többnyire 30-40 lány járt, aztán, a világháború ideje alatt 60-nál is több. Mindeközben tanított még testnevelést az állami polgári fiúiskolában (a mai Papiuval szemben), gyorsírást a Református Kollégiumban , valamint "közismereti tantárgyakat" az iparos tanonciskolában .

A marosvásárhelyi református egyházközség levéltárában őrzött 120 éves napló egy lapja, melyen Gönczi tanító aláírása is látható. Mégpedig kétszer, mivel az 1903/1904-es tanévben a marosvásárhelyi református elemi és polgári leányiskolát átmenetileg ő igazgatta. Több zsidó származású diák is járt a református lányiskolába, akárcsak Kandel Margit, aki jó tanulónak számított, könyvjutalmat is kapott ebben a tanévben. A legjobb jegy ugyanis akkoriban az 1-es volt. 

a kép eredetije a marosvásárhelyi református levéltárban található

A fenti kép nagy valószínűséggel 1906 őszén készült. A 35 másodikos diák között ott van valahol Kóbori János kollégiumi tanár egyik lánya, aki ebben a tanévben halt meg. 

Gönczi bácsinak is volt két fiatalon elhunyt kisgyereke, megszokott dolog volt ez a 20. század elején. Négy lánya viszont megérte a felnőttkort. Kettő közülük óvónő lett, egy pedig Fogolyán Bogdán, vásárhelyi örmény kereskedő felesége. 

Gönczi János munkásságának utolsó, 50 éves ünnepélyes megjubilálására a Vártemplomban kezdődött, azután hogy megtartották a református leányiskola évzáróját. Énekelt a református dalkör, beszédet mondott Biró András lelkész a leányiskola iskolaszékének elnöke, Rakssányi Aranka az iskola igazgatónője, Szabó Zsófika, harmadikos elemista, aki virágkosarat és puszit adott az ünnepeltnek. Felszólaltak még volt diákok, tanítótársak, és mások. Este  pedig "barátságos" vacsorára került sor a tornakertben, sok-sok köszöntővel. Aztán Gönczi János Kolozsvárra utazott lányához, hátralevő éveit itt töltötte.

Most induló sorozatunkkal vásárhelyi, vagy Vásárhelyhez valamilyen módon kötődő nyugdíjas vagy már elhunyt pedagógusokokat fogunk bemutatni. Reméljük, több egykori diáknak és tanügyisnek szerzünk majd kellemes pillanatokat. 

 Aki a marosvásárhelyi református temetőben jár, minden bizonnyal elmegy egy fehér sírkő mellett, mely a bejárattól pár lépésnyire, bal oldalt, Petryék sírja után található. Ennek felső részén olvasható Gönczi János tanító neve is, fiatalon elhunyt felesége,  Vári Berta,  két kiskorú gyereke János és Baba társaságában.